Kezdőoldal

Több meghatározó kérdésben kellett döntést hoznia az elnökségnek. Vége felé közeledik a járvány harmadik hulláma, talán az ősszel vissza lehet térni az élő bajnokságokhoz. Mi legyen a félbemaradt Magyar Kupával? Milyen feltételek mellett kezdődjön újra a bridzsélet a Böszörményi úton? És a Böszi mindjárt átvezet egy másik megoldandó problémához: a két évtizede használt versenytermünkből költöznünk kell a jelenlegi állás szerint az év végén, hol lesz az új bázis? Talyigás Péter, a szövetség alelnöke bontja ki a főbb pontokkal kapcsolatos tudnivalókat és vázolja fel a döntések hátterét.

A 7. játéknapon a TEVE Csapatbajnokság Oázis névre keresztelt kieséses szakaszában már csak 8 csapat maradt állva, de az előzőleg párharcot vesztő maradék 24 csapat sem volt tétlen, ők is tovább játszottak a végső sorrend kialakulása végett. A korábban 32-be nem jutó csapatok a Délibáb csoportba kerültek, ahol külön versenyben dől majd el, hogy melyikük lesz a győztes. Náluk az 5. és 6. napon svájci rendszer szerint történt az ültetés, de a 3. fordulótól már dán ültetési rendszert írt elő a forgatókönyv. A két lebonyolítás között az a különbség, hogy a svájcinál csak egyszer játszanak egymás ellen a csapatok, míg a dán rendszerben mindig a helyezési sorrend dönt, azaz előfordulhat, hogy akár három mérkőzést is játszhatnak egymás ellen ugyanazok az ellenfelek.

Az esti posta illatos borítékot hozott, belőle egy kis kártya hullott ki.

A TEVE Csapatbajnokság 6. játéknapján az Oázis, azaz az egyenes kieséses szakaszban már csak 16 csapat küzdött tovább. De az előző napon kiesett 16 csapat is folytatta a játékot, náluk a 17–32. helyért megy a harc úgy, hogy az a csapat lesz a 17., amelyik a hátralevő fordulókban veretlen marad. Ebből következik, hogy a mindegyik mérkőzését elvesztő csapat lesz végül a 32. A 4. játéknapon 32-be nem jutó csapatok számára a Délibáb szakasz második fordulójával folytatódott a játék, ahol ismét svájci rendszer szerint történt az ültetés.

Frakkba vágtam magam, kitűztem bajnoki érmeimet és egyéb kitüntetéseimet, a harmadfokú kényszerdobásrendet és a Rossz Partnerrendi nagykeresztjét. A pikk királyi kastélyhoz hajtattam és néhány perc múlva már bebocsájtást nyertem a fogadóterembe.

A Hungarian Bridge Challenge 60 verseny második körében kaptam egy lapot.

A legfrissebb hír: habár az Eb elmarad, a vb-t jövőre meg tervezik rendezni, ezért az EBL online kvalifikáló versenyt rendez augusztusban. A RealBridge felületen játsszák a meccseket, azonban nem otthon, hanem minden ország egy-egy közös helyszínen kell felvonultassa játékosait/számítógépeit, ahova az európai szövetség független megfigyelőket küld majd – ők nem tornavezetőként, hanem csak megfigyelőként lesznek jelen. A verseny online követhető lesz némi késleltetéssel. A dátum augusztus 23–28.

A verseny 5. játéknapján a legjobb 32 közé jutó csapatok az Oázisnak elnevezett egyenes kieséses szakaszba kerültek, melyben a selejtezőben végzett helyezésük szerint történt a párosítás (az első játszott a 32-kel, a második a 31-kel, stb.). A kimenetel az volt, hogy a nyertesek a továbbjutó ágon játszanak tovább, de a vesztes csapatok is folytatják majd minden héten, amíg ki nem alakul a 32 csapat sorrendje. A mezőny maradék része az úgynevezett Délibáb csoportba került. Innen feljutni már nem lehet, ők az első két játéknapon svájci, az utolsó hármon pedig dán rendszerben döntik el, hogy melyikük lesz a legjobb.

A bridzs eredetét a whistre vezetik vissza és kialakulását kb. a századfordulóra teszik. Kutatásaim során azonban sok olyan adatra bukkantam, melyek a bridzs őseredetét bizonyítják, és amelyek egyúttal a bridzs fejlődésének, de a történelemnek is mérföldkövei.

Az első svájci robotversenyünk utolsó fordulójában történt: BAM, azaz párosversenyszerű értékelés, a robot partnerrel 6 szanba keveredtünk.